Mielőtt a magyar nyelvet írni kezdték
A 13–14. századi magyarországi prédikációirodalom
Tarnai Andor munkásságának fontos eleme az (akár külföldön szerzett) latin szövegek és a magyar nyelvű irodalom kialakulása közötti megkerülhetetlen kapcsolat vizsgálata. Írásaiban többször is utal rá, hogy a magyar irodalom létrejöttének vizsgálatakor nem szabad kihagyni a számításból az írott latin szövegek alapján szóban elhangzott magyar fordításokat. A latin szóbeli fordításának iskolapéldája pedig a prédikáció. Persze a szóban elhangzott fordítások tudományos vizsgálata sajnos nem lehetséges, azonban mindenképpen tanulságos lehet azon szövegek vizsgálata, melyek ezen fordítások alapjául szolgáltak, és így közvetve befolyásolták a magyar irodalmat. Ebben a szellemben szeretném a 13–14. századi Magyarországon használt prédikációskönyvek korpuszát összeállítani, és kapcsolódni Tarnai Andor mellett a Csapodi házaspár, Madas Edit és Vizkelety András munkásságához. Jelenleg harminchárom ilyen könyvről tudunk, melynek a folyamatban levő kutatás során mintegy felét vizsgáltam meg alaposabban. Az előadás során a kutatás eddigi tanulságait foglalom össze, illetve egy kódexet, a Biblioteca Batthyaneumban őrzött R. III. 106 jelzetű kódexet részletesebben is elemzem. A kódex a kassai domonkosokhoz tartozott, a kéziratban pedig számos marginália árulkodik a használatról.
Minden jog fenntartva.