Anjou Szent Hedvig, I. Lajos magyar és lengyel király legkisebb lánya 1384. október 16-án foglalta el a lengyel trónt. Fiatalon bekövetkezett haláláig (1399. július 17.) aktív és szerteágazó tevékenységet folytatott, uralkodói keresztény reprezentációját meghatározták a nyilvános vallásos cselekedetei: például kolostoralapítások; adományozások; a Zsoltározók Kollégiumának megalapítása; a krakkói egyetem teológiai karának létrehozása és nagyrészt saját vagyonával való támogatása; az újonnan keresztény hitre tért litván nép pártfogolása, egyházi intézményeinek kialakításában való részvétele; a lengyel katolikus szellemi elit kialakítása; stb. Mindennek következtében hatalmas népszerűségre tett szert Lengyelországban, amit számos hozzá vagy a tiszteletére írt latin nyelvű írás is bizonyít. Bár magyar származású, hazánkban gyakorlatilag ismeretlenek a hozzá írt művek, még latinul sem olvashatók, magyar fordításuk pedig nem létezik. Előadásomban az Anjou Hedvig halálára írt latin nyelvű halotti beszédeket (elsősorban Stanisław Skarbimierz: Sermo ad regem et proceres eius de obitu Hedwigi reginae et vita eius; Sermo in anniversario venerandae Hedvigis, reginae Poloniae, ipsa die beati Alexii confessoris) szeretném részletesen elemezni különös tekintettel a jó uralkodó halála utáni üdvözülése, az életben maradottak gyásza és a Szent Ágoston-i halálértelmezés megjelenítése szempontjából, és párhuzamba állítani azzal az uralkodói attitűddel és programmal, amelyet Anjou Hedvig képviselt.

Minden jog fenntartva.