Az előadás Tarnai Andor javaslatát alapul véve az úgynevezett hosszú 18. század korszakalakzatát vizsgálja meg európai példákból kiindulva és ezek lehetséges magyar alkalmazásait mérlegelve. Ugyanis indokoltnak tűnik a magyar hagyományban 1680-nal elindítani egy olyan hosszú 18. századot, amelyet legkorábban 1800-ban lehet lezárni. Bár Tarnai elsősorban történelmi, illetve irodalom- és eszmetörténeti kontextusok alapján javasolt egy sajátos periodizációt (1686/1690‒1820/1825/1835), úgy tűnik mediális vonatkozásban a kéziratos és nyomtatott korpuszok interferenciái, sőt az egyes szövegek használattörténete is igazolja ezt a korszakolást. Előadásomban az érvelés fókusza a magyar református hagyomány és a francia hugenotta, illetve frankofón devóció és homiletika eleddig nem ismert kapcsolódási pontjait vázolja fel a hosszú reformáció kontextusában, lehetőséget adva a „franciás irány és iskolázottság” újszerű értelmezésére.

Minden jog fenntartva.