(id.) Draskovich György, a pécsi püspökök sorában a harmincötödik, a Ferdinánd császár általi kinevezése (1557) és a IV. Pius pápától nyert megerősítése (1560) között, papságának huszadik esztendejében, a trienti zsi­nat második periódusa utáni időszakban, egészen pontosan 1559-ben helyénvalónak ítélte, hogy egyház­megyé­jé­hez buz­dító levélben forduljon. Az Epistola paraenetica több szempontból is kényes időszakban és helyzetben született. Amellett, hogy az ország három részre szakadása mindinkább állandósulni látszott, az Egyházat is ad­dig soha­sem látott, súlyos csapások érték: egyrészt a reformáció tanítása mindinkább teret nyert, másrészt a hó­doltsági területen az egyházszervezet összeomlott, harmadrészt az immár két tanácskozási periódust maga mö­gött tudható trienti zsinat kísérletet tett ugyan a katolikus reform elindítására, ám annak eredményessége ekkor még meglehe­tősen kérdéses volt, ráadásul a tanácskozás még nem is zárult le. Mivel a szöveg a szerzőnek az 1551-ben megjelent Confutatio című, Kálvin elleni vitairata után készült, és részben kifejezetten az újkeletű eretnekségek ellen veszi föl a harcot, az előadás azt kívánja megvizs­gálni, mi­lyen arányban és milyen érveléssel tárgyalja Draskovich a nehézségeket: a török zsarnok­ság igáját, a lutheri eret­nekséget és a keresztény nép hűtlenségét: ● mennyiben főpásztorként tanít-kinyilatkoztat, és mennyiben vitapartnerként hitvitázik? ● milyen megoldási javaslatot kínál a nyilvánvaló, összetett válságra? ● milyen kulturális alapállást foglal el, illetve tételez föl levelének címzettjeiről?

Minden jog fenntartva.