,,A matematika a tudományok királynője és szolgálóleánya." Mit jelentett ez az évezredek során, és mit jelent ma? Lehetnek-e érvényesek ma is azok a paradigmák, amelyeket két és fél évezrede alakítottak ki az ókor nagyjai: Püthagorász, Thalész vagy Euklidész? Mi a matematika fejlődésének fő hajtóereje: belső logikája, vagy széleskörű alkalmazásai? Eszközöket alkot-e a matematikus, vagy a természet és gondolkodás meglévő törvényeit fedezi fel? Ezekre a kérdésekre régóta és sokan keresik a választ, és én sem tudok olyan feleletet adni, amit akárcsak a saját gondolkodásomban teljesnek tekintenék. Csak arra tudok vállalkozni, hogy a matematika alkalmazásainak és mai kihívásainak néhány példáján keresztül bemutassam, hogy milyen változatos a matematikai tevékenység: néha az alkalmazások adják a fő hajtóerőt, például a fizika a 17.-18- században, vagy az informatika az elmúlt évtizedekben. Néha belső logikája kényszeríti a matematikát olyan fejlődésre, ami aztán megdöbbentő módon készen áll a más tudományokban való alkalmazásokra, mint például Bolyai és Lobacsevszkij nem-euklidészi geometriája, ami a görbült terek Riemann-féle elméletén keresztül a relativitáselmélethez vezetett. Napjaink nagy kihívása a nagy rendszerek és hálózatok megértése, amiben a matematika sok, korábban távolinak tekintett ága kapcsolódik össze". (Lovász László)

Minden jog fenntartva Magyar Tudományos Akadémia és NIIF Intézet. A hálózaton való újrapublikálás és kereskedelmi forgalomba hozatal szigorúan tilos! Egyéb célú felhasználás a jogtulajdonos(ok) engedélyéhez kötött.