Kosáry Domokos művelődéstörténeti monográfiájáról írt recenziójában Tarnai Andor határozottan kiállt amellett a – spenótban is megjelenő – elképzelése mellett, hogy a magyar irodalom történetében az 1690 körüli időszak korszakhatárnak tekinthető. Az újabb nemzetközi szakirodalomban is fellelhetők ehhez hasonló periodizációs javaslatok, jóllehet nem alakult ki valamilyen általánosan elfogadott értelmezés. A korszakhatár értelmezéséhez hozzájárulhat a szóban forgó periódus kanonizált műveinek szövegközeli vizsgálata olyan szempontokat szem előtt tartva, mint például az isteni kegyelem és az egyéni aktivitás viszonyának szemantikai megjelenítése. Előadásomban ezt a kérdést, providencia és kontingencia, anyagi gyarapodás és vallásos életszemlélet viszonyát Bethlen Miklós önéletírásában veszem szemügyre, amellett érvelve, hogy a fogalmak között jelentkező feszültségben a korszakváltás egy lényegi jellemzője mutatkozhat meg.

Minden jog fenntartva.