A magyar irodalmi kapitalizmus látványos differenciálódására a 19. század közepétől nem csupán a növekvő irodalmi vállalkozói vagyonok vizsgálata enged rálátni, hanem az a szóródó és árnyalt nyelv is, ahogyan egyre több irodalmi jelenségről és szereplőről az irodalom gazdasági logikájában beszélnek. Előadásom azt kísérli meg átlátni, hogy hányféle logikát és milyen fantomképeket rajzol ki az irodalmi kapitalizmus visszaéléseiről, visszaéléseiről, kárvesztettjeiről szóló 1850-1870 közti diskurzus, s a magyar irodalmi hivatásosodásnak milyen jelenségeire és fázisaira enged rálátni.