A kognitív pszichológiai és neurológiai mérések arra mutatnak, hogy az anyanyelv tipikus hangsorépítési mintái a nyelv ontogenezisét már a kezdetektől fogva és lényegi értelemben határozzák meg. Ha ez így van, akkor viszont igen nehéz elképzelni egy olyan, a 20. század klasszikus nyelvészeti irányaitól szokásosan feltételezett grammatikát, amely a nyelv fonotaktikai természetű karakterétől szinte függetlenül, merev morfoszintaktikai szabályok mentén szerveződik. Az előadás arra kíván rámutatni, hogy a nyelvtan csakis olyan struktúra lehet, amely nem ex nihilo tűnik fel, hanem graduálisan alakul: a grammatika a nyelvsajátos hangsormintákból fokozatosan formálódik meg, majd ennek megfelelően működik. Azáltal, hogy a babák azokat a szótagegyütteseket, amelyek anyanyelvük potenciális szóalakjai lehetnek, fonotaktikai szerkezetükre támaszkodva, statisztikai tanulás útján memorizálják, egy olyan dinamikus nyelvi rendszert kezdenek kialakítani, amelyben a mindenkori társas-kognitív kontextusába beágyazódó lexikon nemhogy nem lesz független a grammatikától, de a nyelvtan szerves részeként annak kiteljesedéséhez alapvető módon járul hozzá. (http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/ea1_7.html)

Creative Commons Nevezd meg!-Ne add el!-Ne változtasd! 3.0 Unported