A 17. században a politikai témájú, nyilvános szövegeket (a politikai publicisztikákat) meghatározta azoknak a csoportoknak az olvasói attitűdje, amelyeknek ezen iratokat szánták. A megfogalmazás módja, az érvelés technikája, a választott témák teszik egyértelművé, milyen olvasóknak szánták az iratokat. Ugyanakkor az olvasók különféle csoportjai saját szempontrendszerük alapján minősítették a szöveget, igényt formáltak a visszacsatolásra, véleménymondásra is. Ezek a mikrocsoportok gyakran egy-egy politikai szempontból összetartozó nemesi körből állottak, vagy valamely kiemelkedő személyiség köréhez tartoztak. Az olvasóközönséget ily módon nem homogén rétegek, nem is magányos olvasók izolált egyénei alkották, hanem kisebb-nagyobb létszámú olvasói csoportok, a nyilvános tér ezeknek összességét jelentette.

CC-BY-NC-ND 2.5-ás magyar licenc alatt. http://creativecommons.org/licenses/by-nc-nd/2.5/hu/