A 20. század asztrofizikája a születőben levő magfizikára és részecskefizikára támaszkodva sikeresen megválaszolta az ősi kérdést: miért világít a Nap? Amikor azonban a hatvanas években ennek az elméletnek a közvetlen részecskefizikai igazolása is technikailag lehetségesé vált, jókora meglepetés érte a tudósokat: a Nap sokkal kevesebb neutrínót, illékony elemi részecskét sugárzott ki, mint azt az elmélet jósolta. Ki a hibás? A detektorok, a magfizikai modellek, a Nap szerkezetére vonatlkozó ismereteink, esetleg maga a neutrínó? Ez a kérdés végigkísérte az utóbbi fél évszázadot, és csak az ezredforduló után nyert megnyugtató (és meglepő) magyarázatot.