A nyelv és a zene közötti számos hasonlóságról és erős kapcsolatról már Darwin is ír a „Descent of Man” című művében. Ő egyfajta zenei jellegű protonyelvet feltételez, a modern ember kognitív és nyelvi képességeinek kialakulását több lépésből álló folyamatként ábrázoló modellje bizonyos változtatásokkal ma is releváns lehet. A nyelv zeneiségének elsődlegességét gyermeknyelvi kísérletek is igazolják: az anyanyelvükre jellemző intonációt, prozódiát és ritmust már az újszülöttek is felismerik. Az etológia újabb eredményei azt mutatják, hogy a zeneiség a legtöbb állatfajnál is fontos szerepet játszik, és ez nemcsak az énekesmadarakra vagy cetfélékre, hanem más, kevésbé ismert vokális tanulókra is vonatkozik. A zenei értelemben vett egyidejűség (szinkron), a veleszületett és társas közegben elsajátított kommunikatív célú hangképzés, a ritmusérzék mind felfedezhetőek az állatvilágban, azt mutatva, hogy az emberi beszédképesség nem egy váratlan, nagy evolúciós ugrás révén, hanem a jóval kevésbé komplex élőlényekben már meglévő tulajdonságokra épülve alakult ki. Az előadás a Bécsi Egyetemen zajló zenetudományi kutatásokat, illetve a X. EVOLANG konferencián megismert, a témával kapcsolatos eredményeket összegzi.

This work is licensed under the Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 3.0 Unported