Batsányi János 1845. május 12-én, három nappal 82. születésnapja után halt meg Linzben. Halálhíre csak két évvel később, 1847-ben jutott el Magyarországra. A következő évek politikai légköre nem kedvezett annak, hogy a kompromittált múltú költő kézirathagyatékát felkutassák. Hogy több mint két évtizeddel később mégis a nyomára akadtak, a véletlen műve, s Kántz Zsigmond egykori királyi bánya- és erdészeti főtanácsosnak köszönhető. Kántz az 1870-es években több alkalommal küldött kéziratokat Linzből a Magyar Tudományos Akadémia számára, ám korántsem a hagyaték egészét, s korántsem csupán Batsányi János iratait. Eljárása hosszú időre befolyásolta, meghatározta Batsányira vonatkozó tudásunkat. Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, milyen elvek mentén rendezte, válogatta a kéziratokat, s milyen személyes dokumentumokkal, feljegyzésekkel igyekezett Batsányi mellett egyben önmagának is emléket állítani.

Minden jog fenntartva.