A Balassi-kutatás közel évszázados megállapítása, hogy a 17. század magyar nyelvű populáris szerelmi költészetének jószerével az egésze Balassi Bálint lírikusi tevékenységének hatása alatt jött létre. A kezdeményező vizsgálódások nyomán megfigyelhetővé váltak szisztematikus, így lokalizálható eltérések az életmű különböző szegmenseinek ismeretében és az elkölcsönzött alkotóelemek mibenlétében. Az egyik ilyen közösség a Madách–Rimay kódexek szerelmes énekeinek ismeretlen szerzőié. Eszményük a Célia-ciklus ihlette rövid, három-négy versszaknyi ének, mely Balassi-strófákból vagy négysarkú tizenkettes szakaszokból épül fel; utóbbiakhoz szívesen kölcsönöztek tiszta rímeket az elődszövegek készletéből. Némelyik szerzeményüket levélforma teszi személyessé. A másik közösség a Vásárhelyi-daloskönyv azon Balassi-követőiből tevődik össze, akik a Nagyciklus alkalmi költeményeihez hasonlóan az akrosztichon és/vagy a kolofon egyéni vonatkozásainak megformálásával igyekeznek célt érni. Van példa olyan versre is, amelynek variánsai arra engednek következtetni, hogy ez a két iskola érintkezhetett egymással.

Minden jog fenntartva.