Janus Pannonius elégiaköltészetének utóélete jórészt még föltáratlan, ami nem csoda, hiszen a neolatin elégia kutatása is csak a legutóbbi időkben kezdett megindulni. Annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy a De se aegrotante in castris a XVI. század folyamán a magyar humanista egyik legnépszerűbb, Európa-szerte legolvasottabb költeménye volt, nem függetlenül attól, hogy az önéletrajzi ihletésű elégiaciklusok egyik gyakori tárgya Tibullus és Ovidius nyomán éppen a költő betegeskedése. A de se aegrotante-toposzt tárgyaló tanulmányok Janust számontartják ugyan, ám érdemben csak Hermann Wiegand e tekintetben úttörő Lotichius Secundus-tanulmánya foglalkozott vele. Előadásunkban további, a szakirodalomban eddig nem tárgyalt költőknél, így Guido Postumo Silvestri, Clemens Janitius, Elias Corvinus és Nicodemus Frischlin hasonló témájú műveiben mutatjuk ki Janus elégiának hatását.

Minden jog fenntartva.