A 19. század második felétől a társadalmi és gazdasági változások már az élet olyan területein is éreztették hatásukat, mint a vallásgyakorlás. A hagyományaihoz ragaszkodó katolikusegyház a természettudományos világnézet és a modern életforma terjedésével szemben egyfajta külön társadalomszervezésével igyekezett megvédeni saját híveit, és antimodernista értékrendjének képviseletében tudatosan felhasználta a modern kor nyújtotta eszközöket is. Másrészt az iparosodás és központosítás révén egyre inkább „elvarázstalanodó” hétköznapi élet komoly társadalmi igényeket keltett a természetfeletti megtapasztalása iránt, ami egyebek mellett a csodás jelenések számának Európa-szerte megtapasztalt növekedésében is tetten érhető. Az előadásban ehhez kapcsolódóan azt szeretném megvizsgálni, hogy 1854 és 1921 között a Vasárnapi Újság milyen képet alkotott a katolikus vallásosság egyik fontos hagyományáról, a zarándoklatokról. Bemutatom, hogy a hetilapszerzői az egyes időszakokban milyen összefüggésekbe helyezve tárgyalták a témát, illetve hogy hogyan ítélték meg az ezen a területen lezajló változásokat: az eredetileg a népi vallásosságrészeként felfogott zarándoklatok modernizált, polgári, a turizmus egyik formájává váló alakjának megjelenését, illetve az átalakulás politikai, gazdasági és kulturális vetületeit.