Azáltal, hogy a standard nyelvtanok a nyelv grammatikáját úgy jelenítik meg, mintha az valamiféle eleve adott, stabil taxonomikus rendszer lenne, egy abszolutizált nyelv képét körvonalazzák, ami viszont nemigen felelhet meg a nyelv természetes relativitásának, így a nyelvelsajátítás és a későbbi nyelvi szocializáció folyamatainak sem. Az előadás arra vállalkozik, hogy a nyelvészeti hagyomány általános nyelvtanfelfogásának paradox jelenségeit a pszichológia és a kognitív idegtudomány eredményeivel szembesítve felvázolja egy olyan grammatika alapjait, amely az egyének nyelvének változását és változatosságát immár a nyelvtan inherens tulajdonságaként képes kezelni. Miután a csecsemő az anyanyelvét kezdetben egyszerű akusztikus ingerek sorozataként érzékeli, szinte magától értetődik, hogy a fonetikai-fonológiai jelenségek – a klasszikus elképzelésekkel szemben – olyannyira szerves részét képezik a nyelvtannak, hogy az egyéni nyelvek grammatikájának karakterét egyenesen alapvető módon határozzák meg: az előadás a hangok és fonémák szokásos értelmezésének problémáit elemezve végül arra mutat rá, hogy a beszédpercepció, ezzel együtt pedig a nyelvtan is prototípuselvű. (http://mnytud.arts.unideb.hu/tkny/ea1_5.html)

This work is licensed under the Creative Commons Attribution-Noncommercial-No Derivative Works 3.0 Unported