Az előadás bemutatja, hogy a reprezentatív művészet és az ornamentika kognitív szempontból is eltérő erőforrásait használja az emberi megismerésnek. Az ornamentika elsősorban a látvány szerveződés elsődleges elemeire (szimmetria, ritmus) épít, míg az ábrázoló művészet a teljes kép integrálására. Ezért is érthető, hogy az ornamentikához hasonló mozzanatok jelennek meg a 20. századi nem ábrázoló modernizmusokban.